Joe Murányi - Satchmo egyetlen fehér muzsikusa
A huszonegyes szám a tradicionális dzsessz legjelentősebb kelet-közép-európai rendezvényén, a Salgótarjáni Nem-zetközi Dixieland Fesztiválon is nyerőnek bizonyult. A nagyszerű négynapos zenei kavalkádon olyan kiváló zenészek mutatták be tudásukat a nagyérdemű közönségnek, mint a Benkó és a Molnár Dixieland Band, Berki Tamás és mindenekelőtt a világsztár csapatnak számító amerikai Golden Gate énekegyüttes. A nagy nevek közül is kiemelkedik egy élő legenda, a már szinte hazajáró vendégnek számító magyar származású amerikai klarinétos, a New Yorkban élő Joe Murányi, aki 1967-től 1971-ig Louis Armstrong All Stars zenekarával járta a földkerekséget, és manapság is a klasszikus dzsessz egyik fő zászlóvivője.
- Szerencsém volt, hogy az általam csak „Lajos”-nak nevezett fenomén beválasztott a zenekarába – említette kérdésünkre Joe Murányi. – Már kisfiúként imádtam Louis-t, szerintem ő volt a dzsessz legnagyobb alakja. Nemcsak a közönség, hanem a zenészek is szerették. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is együtt játszhatom vele. Nagyszerű ember volt. Sok mindent tudtam a pályafutásáról, sikereiről, és amikor ezt észrevette, megszeretett. Legnépszerűbb közös számunk a Wonderful World, amely ma már örökzöld világsláger.
A klarinét mellett szaxofonon és tárogatón is mesterien játszó „Hungarian Joe” 1928. január 14-én született az Ohio állambeli Martins Ferryben. Apja Mezőkövesdről, anyja egy Győr melletti faluból származik, és már a tenge-rentúlon ismerkedtek meg.
Az indíttatásról Murányi ezt mondta:
- Ohióban nőttem fel, ahol gyermekkoromban virágzott a country and western, amelynek Bing Crosby volt a vezér-alakja. A másik zenei hatás a magyar nóta volt, amelyet szüleim és a magyar kolónia tagjai baráti összejöveteleken nagy előszeretettel énekeltek. A „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”, vagy az „Ott fogsz majd sírni...” kezdetű dalt még ma is remekül el tudom énekelni. Később New Yorkba költöztünk, ahol virágzott a dzsesszkultúra. Ez volt a szving fénykora, amelynek teljesen a hatása alá kerültem.
A magyar fiatalember vágya teljesült, a New York-i Columbia Egyetem klasszikus zenei tanszakának elvégzése után profi muzsikus vált belőle; szinte minden este koncertezett, és rengeteg lemezfelvételt készített. Tizenhét évig játszott együtt Roy Aldridge-dzsel, aki Armstrong mögött hosszú évekig tartotta második helyét az amerikai dzsessz íratlan rangsorában.
- A legbüszkébb természetesen arra vagyok, hogy a nagy Satchmo, egyetlen fehér muzsikusként befogadott a zenekarába – tér vissza példaképére. – Öt éven át, Armstrong haláláig tartott a megtisztelő barátság és munkakapcsolat. Többször emlegette az 1965-ös népstadionbeli fellépését, s viccelődve megjegyezte, hogy, ha már akkor mellette vagyok, a tolmácsot is megspórolhattuk volna.
Milyen ember volt Louis Armstrong? – faggattuk az egykori zenésztársat.
- Zseniális muzsikus és nagyszerű, szívélyes ember volt. Állandó széles mosolya jókedvéből, személyiségéből fakadt. Igaz, nem volt mindig ilyen idilli a kép; ha elragadta a temperamentum, senki sem állhatott meg előtte. Néha a magánéletét is megszellőztették a lapok, de összességében nem ezek az ügyek voltak rá a jellemzőek. Imádott zenélni, boldog volt, ha a színpadon lehetett. Ragyogó trombitás volt, nagyszerű számokat írt, és majdnem minden stílust képviselt. A show-businessben éppúgy otthon volt, mint a zenében.
„Hungarian Joe” hazatalálása Cserey Erzsi színművésznőnek, a New York-i Magyar Színház igazgatójának volt köszönhető, aki összeismertette Benkó Sándorral, a Benkó Dixieland Band vezetőjével. Azóta Murányi szinte haza jár Magyarországra, ahol megkedvelte a közönség.
Honfitársai közül korábban az Amerikában élő Víg Tamással, Bacsik Elekkel, Szabó Gáborral és Zoller Attilával zenélt együtt.
- Szeretek Salgótarjánba járni - említi Murányi -, hiszen Tóth Csaba fesztiváligazgató mindig gondoskodik a magas színvonalról, a kiváló zenésztársakról és a remek hangulatról.
Joe Murányi ezúttal Norvégiából érkezett Salgótarjánba, ugyanis felesége a skandináv országban dolgozik, így Murányi Olso és New York között ingázik.
- Járom a fesztiválokat és beutazom a nagyvilágot – említi programjáról. – Remek zenész barátaim vannak. Én meghívom őket, ők meghívnak engem, így éjjel-nappal zenélünk, ami csodálatos, hiszen a muzsika a lételemünk.
A kiváló zenész néhány éve Bánkon leplezte le Louis Armstrong szobrát. Legközelebb viszont New Yorkban vett részt egy híres énekes lemezfelvételén.
„Joe bácsitól” az írás sem áll távol; korábban lemezkiadóknál készített zenei elem-zéseket, jelenleg pedig Louis Armstrong életéről ír könyvet, amelyből a rengeteg személyes élmény sem marad ki. A hatalmas érdeklődéssel várt nagyszabású monográfia remélhetőleg rövidesen elkészül.
(Joe Murányi 2012. április 20-án hunyt el New Yorkban.)
Balás Róbert
