Kriskó Lajos - "Imperiálként" száguldozott a futballpályán
Az SBTC csatáraként számtalan látványos góllal, parádés alakítással örvendeztette meg a nógrádi labdarúgás híveit, majd edzőként jeleskedett. A rendkívüli gyorsaságáért „Imperiál” néven népszerűvé vált sportember az utóbbi években a szlovák kisebbségi önkormányzat alelnökeként tevékenykedik. Ebbéli munkájáért Salgótarján város nemzeti kisebbségi díját vehette át.
- A rossz nyelvek szerint „bealudta” magát az NB I-be
- Amikor 1962 nyarán Békéscsabáról – kis martfűi kitérővel – Salgótarjánba jöttem, a hegyi levegőtől folyton álmos voltam. A „legényszállón” laktam, és egyszer, amikor a tartalékokkal Palotásra kellett volna utaznom, elaludtam. A nagycsapat edzője, Titkos Pál ébresztett fel, és jócskán ledorongolt, majd így szólt: „Gyere velem, úgysincs tartalékom az első csapatnál.” A Sesével játszottunk, csereként álltam be, és három gólt rúgtam. Benn ragadtam a csapatban, és 1962. augusztus 8-án, Újpesten bemutatkoztam az NB I-ben.
- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése?
- A legelső! Újpesten 20 ezer néző előtt az újoncnak sem szabadott gyengélkedni. A 20. percben, 0:0-ás állásnál egy szöglet után elém pattant a labda, és Lung kapus lába között a hálóba vágtam a játékszert. Noha kikaptunk 2:1-re, jól ment a játék, és hosszú időre bennmaradtam a csapatban.
- No, azért a 190 mérkőzésén bizonyára akadtak még emlékezetes pillanatok.
- Hát, sorolhatnám. 1964-ben az utolsó NB I/B-s mérkőzésen a Budafoknak négy gólt rúgtam. Bajnokavatás volt, a szurkolók vállukon vittek le a pályáról. 1968-ban egymás után hat meccsen is a hálóba találtam. A legszebb gólt a Szombathelynek rúgtam: sarokkal tettem magam elé a labdát, majd kapásból bevágtam a felső sarokba.
- Hogyan alakult ki a hetvenes évek elejének legendás tarjáni gárdája?
- Marosvári Béla edzősködése idején alakult ki a csapat magja. Ekkor kezdtük el – Szabó Géza kondícióedző révén – a kemény edzésmunkát, amellyel megelőztük a korunkat. A remek erőnlétű csapat a jó taktikai érzékkel rendelkező Moór Ede keze alatt érett be: 1971-ben vidék legjobbja címet nyertük el, és egy év múlva a csapat bronzérmes lett az élvonalban. Sajnos ez az év kimaradt számomra, mert egy idényre visszaigazoltam Csabára. Végül is a Stécében összesen 190 mérkőzésen 53 gólt szereztem. Ma is a régi játékostársak a legjobb barátaim.
- Edzőként is letette a névjegyét.
- A Bányagépgyárnál kezdtem az edzősködést, majd 15 évig az Ötvözetgyárnál dolgoztam, ahol három év alatt három osztályt ugrottunk előre; az NB III-ban öt emberemet vitték el katonának, s nem tudtunk megkapaszkodni. Ezután még Cereden, Kazáron, Baglyason, majd a Sese és a Stécé utánpótlásánál edzősködtem.
- Jelenleg…?
- A lányomat, Beát és férjét, Schuchmann Attilát gyakran meglátogatom Gyarmaton; örülök két kis unokámnak, a 6 éves Eszternek és a 8 hónapos Zsófiának. A nyugdíj mellett vezetem a tokaji borozót. A salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese vagyok. Jólesik, hogy az önkormányzat kisebbségi díjával elismerték a munkámat. Gyakran járunk Szlovákiába, ahol sok barátra tettem szert, és higgyék el, hogy az egyszerű emberek között nincs nemzetiségi ellenségeskedés.
Balás Róbert (2009. március)
(Kriskó Lajos 2017. június 3-án elhunyt.)
