Nyilasi Tibor - A csodás ötösök bűvöletében
Nyilasi Tiborról talán minden elfogultság nélkül kijelenthetjük, hogy pályafutása ötöst érdemel. A ma is közkedvelt sportember életében az ötös szám egyébként is több is szempontból szerepet játszik. A népszerű „Nyíl” ugyanis 1955-ben született, így a napokban immár 55. születésnapját ünnepli a sikeres sportember, akit az idő előrehaladtával hovatovább a magyar labdarúgás élő legendájának nevezhetünk.
Nos, az 55-ös szám két ötös számjegyből áll össze. Harmincöt évvel ezelőtt viszont még „csak” egy ötöst – de milyen ötöst! – emlegettünk Nyilasival kapcsolatban, amikor a Ferencváros ifjú középpályása ötödik válogatott mérkőzésén, 1975. október 19-én, Európa-bajnoki selejtezőn, Szombathelyen egymaga öt góllal vette ki a részét Luxemburg 8-1-es legyőzéséből, és ezzel a teljesítményével robbant be a klasszisok közé.
Az 1975-ös „szimpla” és a mai „dupla” ötös között lassanként egy emberöltő telt el, és ez idő alatt a magyar futball is nagy utat tett meg – sajnos nem fölfelé… Nyilasit egy szombati napon többek között arról is kérdeztük, hogy a szombathelyi „mesterötös” idején, húsz és fél évesen miről álmodozott, mit képzelt el a magyar labdarúgás jövőjéről, és abból mára mi valósult meg.
- Sajnos nagyon gyorsan elrohant ez a harmincöt év, és valóban, már az 55. születésnapomra készülök. Ennek ellenére pontosan emlékszem arra a szép időszakra, amikor a Fradinál Dalnoki Jenő bácsi többünket is felvitt az ifiből a nagycsapatba, és a csikócsapattal megkezdődött a nagy KEK-menetelés, majd bajnokságot nyertünk, és Baróti Lajos bácsi keze alatt a válogatottban is egyre szebb eredményeket értünk el. Címeres mezben a luxemburgiak elleni öt gól az egyik legszebb élményem, fiatal játékosként azonban még nem a magyar labdarúgás jövőjén törtem a fejem, hanem mindig a soron következő feladat izgatott, a klubomban és a válogatottban igyekeztem minél jobban játszani.
No, álljunk meg egy szóra… A luxemburgiak elleni gólözön idején már túl voltunk a Ferencváros 35 évvel ezelőtti KEK-menetelésén, amikor a zöld-fehérek többek között a Kevin Keegannel felálló FC Liverpool kiverésével jutottak el a döntőig, ahol azonban a Dinamo Kijev 3-0-ra legyőzte a Fradi csikócsapatát…
- Sajnos keveset beszélnek erről a fantasztikus menetelésről, amelyre egész Európa felkapta a fejét – említi. – A Dalnoki Jenő vezette csikócsapat nagyot alkotott. Igaz, hogy a végére már elfogyott az erőnk, és a világ akkori egyik legjobb csapatától, a nagy Szovjetunió elitgárdájától vereséget szenvedtünk, de azt hiszem, mindenki jó szájízzel gondol arra az időszakra. Mi is büszkék vagyunk rá. Más kérdés, hogy erről manapság kevés szó esik, mert a magyar labdarúgásban – mint ahogy az egész világban – inkább már a mának élnek és a holnapnak élnek, és a tegnap sikereivel keveset foglalkoznak. Pedig példát vehetnénk akár az angolokról, spanyolokról, olaszokról, akik a múlt nagyjait példaképként emlegetik és a régi sikerekből is újabb erőt merítenek. Lehet, hogy csak keserű a szánk íze, mert már idősebbek vagyunk és nosztalgiázunk, de azt hiszem, a magyar futball önmagát sem becsüli meg, ezért ebben is előre kéne lépnünk.
Nyilasi Tibor pályafutása a fantasztikus kezdés után is szépen ívelt fölfelé: a Ferencvárossal 1976 után 1981-ben is bajnoki címet szerzett, gólkirályként elnyerte az európai Ezüstcipőt, és játszott az Európa-válogatottban. A válogatottban állandó helyet harcolt ki magának, 1975 és 1985 (újabb ötös) között 70 mérkőzésen 32 gólt szerzett, és két világbajnokságon szerepelt. A magyar válogatottat 1978-ban és 1982-ben is nagy várakozással engedték ki a futballszurkolók a vb-re, de aztán nem váltak valóra a remények… Vajon lehetett volna másképp?
- Hát, ezt már nagyon sokszor megénekelték, és mindenki mondja a magáét – csattan fel Nyilasi. – Tudomásul kell venni: ennyi jött ki belőle, ennyire voltunk képesek. Mind a két világbajnokságon akadtak olyan sorsdöntő mérkőzéseink, amikor egy kis szerencsével vagy nagyobb odafigyeléssel sikerülhetett volna a bravúr, gondolok itt az 1978-as argentinok elleni vagy az 1982-es, belgákkal vívott balszerencsés meccsünkre, ahol a továbbjutás kapujában álltunk, de hát ez már mind történelem...
A harmadik világbajnokságáról viszont furcsa körülmények között maradt le Nyilasi, aki az 1986-os mexikói vb előtt gerincműtétjéből felépülve készült az újabb nagy fellépésre, de végül az akkori szövetségi kapitány Mezey György leszállította őt az edzőtáborba induló csapat buszáról. Nyilasi korábban elmondta, hogy a mellőzés fájdalmasan érintette, az idő azonban gyógyír a keserűségre.
A kiváló játékos ekkor már az Austria Wien csapatában rúgta a labdát, ahol 1983-től kezdve zsinórban három osztrák bajnoki címet nyert, és 1984-ben 26 találattal gólkirály lett, és 1988-ban ott fejezte be a pályafutását.
- Szép öt évet töltöttem Bécsben, majd amikor hazatértem, a Ferencvárosnál lehetőségem nyílt elkezdeni az edzősködést. Óriási megtiszteltetés volt a Fradi kispadján ülni, és az eredmények sem maradtak el: egyszer bajnokságot nyertünk, többször a dobogón végeztünk, és háromszor elhódítottuk a Magyar Kupát, így edzői pályafutásomból is a szépre emlékezem.
Nyilasi Tibor jelenleg a Sport Televízió szakkommentátora, de ma is sokan hiányolják a kispadról.
- Nem tudom, nem igazán érzékelem, hogy ki hiányolna a kispadról, szerintem ez a téma már lekerült a napirendről – vág vissza „Nyíl”, akinek ellenvetésként felemlegettük: talán azért nem hívják élvonalbeli csapatokhoz, mert mindenki úgy könyveli el, hogy csak a Ferencvárosnál akar dolgozni.
- Hát, ezzel sem kéne már foglalkozni, mert a téma mindenkinek a könyökén jön ki – említi. – Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Talán nyílik még lehetőségem arra, hogy valamelyik klubban vagy a magyar futball más területén dolgozzam. Úgy érzem azonban, hogy ehhez már túlléptem az ideális életkoron. Nem vagyok már túl fiatal, nem vagyok túl nyers… Végigjártam már a futball minden szeletét az utánpótlástól a felnőttekig, és majd meglátjuk, hogy sikerül-e még valahol dolgoznom. Amennyiben nem, akkor is azt mondom, hogy eléggé gazdag volt a pályafutásom, és nincs hiányérzetem.
A beszélgetésünk során ismét előkerült az örök téma: milyen Nyilasi viszonya a mostani Fradival?
- Minden mérkőzésüket látom, hiszen a Sport Televízió adja a meccseket, így a stúdióban figyelemmel kísérhetem és véleményezhetem a csapat játékát – említi. – Ennyi a kapcsolatom a Fradival, de ez is több a semminél. A klubnál sokkal zárkózottabban dolgoznak annál, hogy belelássak a munkájukba, de hát nem is a munkát, hanem a produkciót akarom látni, és hiszem, hogy a tavasz szebb lesz, mint amilyen az ősz volt.
Balás Róbert (2010. január)